E. A. Poe - A holl�

Egyszer egy b�s �jf�lt�jon, m�g borongtam zsongva, f�j�n,
S furcsa k�nyvek altatgattak, holt mes�kbõl v�n baz�r,
Lankadt fõm m�r le-ledobbant, mikor �m valami koppant,
K�nn az ajt�n, mintha roppant halkan roppanna a z�r.
"Vend�g lesz az", �gy t�nõdtem, "az�rt roppan k�nn a z�r,
Az lesz, m�s ki lenne m�r?"

�h, az eml�k hogy sziven ver: padl�mon a vak december
�j�n fant�m-rejtelemmel h�nyt el minden sz�nsug�r,
�s �n v�rtam: h�tha virrad s a sok v�n betûvel �rt lap
B�natomra h�tha �rt ad, sz�p Len�r�m halva b�r,
F�ny le�nya, angyal-n�ven sz�p Len�r�m halva b�r,
S f�ldi n�ven senki m�r.

S �gy tetszett: a f�gg�ny leng �s b�bor�n b�s selym� zeng�s
F�j�, v�j�, sohse sejtett torz iszonyt suhogva j�r, -
R�m�lt sz�vem izgatottan l�ktetett s �n csititottam:
"L�togat� lesz az ottan, az�rt roppan k�nn a z�r.
K�sõ vend�g lesz az ottan, az�rt roppan k�nn a z�r,
Az lesz, m�s ki lenne m�r?"

Visszat�rve lelkem mersze, haboz�som elm�lt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy �rnõm, megbocs�jtja, ugyeb�r?
�mde t�ny, hogy m�r ledobbant �lmos fõm �s �n meg roppant
Halkan z�rg�tt, alig koppant: alig roppant r� a z�r,
Nem is hittem a f�lemnek." - S ajt�t t�rtam, ny�lt a z�r:
�j volt k�nn, m�s semmi m�r.

S m�ly hom�lyba elmeredtem, sz�vvel, mely csod�kra retten,
L�t�st v�rtam, milyet gy�va f�ldi �lom sohse t�r;
�m a csend, a nagy, kegyetlen csend csak �llott megszegetlen,
Nem b�gott m�s, csak egyetlen sz�: "Len�ra!" - halk, sov�r
Hangon �n b�gtam: "Len�ra!" s visszhang kelt r�, halk, sov�r,
Ez hangzott s m�s semmi m�r.

S hogy szob�mba visszat�rtem s m�g t�zelt jav�ba v�rem,
Hirtelen, m�r hangosabban, �jra z�rrent holmi z�r,
S sz�ltam: "Persze, biztosan csak megz�rrent a r�csos ablak,
No te zaj, most rajtakaplak, h�res titkod most lej�r,
Csitt, szivem, m�g csak egy percig, most a nagy titok lej�r.
Sz�l lesz az, m�s semmi m�r!"

Azzal ablakom kit�rtam s �me garral, hetyke-b�tran
Roppant Holl� l�ptetett be, mesebeli v�n mad�r,
S r�m nem is biccentve orrot, meg sem �llt �s fennen hordott
Csõrrel ladyt s b�szke lordot m�melt s mint kit helye v�r,
Ajt�m felett, Pallasz szobr�n meg�lt, mint kit helye v�r -
�lt, nem is moccanva m�r.

S ahogy guggolt zordon �ben m�lt�s�gu tollmez�ben,
Gy�szos kedvem mosolyg�ra v�ltotta a v�n mad�r -
S sz�ltam: "B�r meg vagy te nyesve, j�l tudom, nem vagy te beste,
Zord holl� vagy, õs nemes te, �ji part k�ld, vad hat�r,
Mondd, mily n�ven tisztel ott lenn a pl�t�i m�ly, vad �r?"
S sz�lt a Holl�: "Soha m�r."

�multam, hogy ferde csõr�n ilyen t�rtan, ilyen põr�n
K�l a hang, okos, komoly sz� alig volt a szava b�r,
�m el az sem hallgatand�, hogy nem is volt m�g haland�,
Kit, hogy feln�zett, az ajt� v�ll�n �gy v�rt egy mad�r,
Ajtaj�nak szobra v�ll�n egy ilyen sz�rny vagy mad�r,
Kinek neve: "Soha m�r."

S fenn a cs�ndes szobron �lve az a Holl� egyed�l e
Sz�t tagolta, mintha lelke ebbe volna �ntve m�r;
Nem ny�lt m�s ig�re ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S �n sz�l�k, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messzi sz�ll,
Mint rem�nyek, mint bar�tok, holnap ez is messzi sz�ll",
S sz�lt a Holl�: "Soha m�r!"

Megriadtam: csendzil�l� replik�ja mily tal�l� -
"�gy lesz", sz�ltam, "ennyit tud csak s k�sz a sz�- �s iget�r;
Gazd�j�nak, holmi hajszolt, b�s fl�t�snak b�ra ajzott
Ajk�n leste el a jajsz�t, m�st nem is hallhatva m�r,
Csak rem�nyek gy�szdal�t, csak terhes jajt hallhatva m�r,
Ezt, hogy: "Soha - soha m�r!"

S gy�szos kedvem �jra sz�pen felmosolygott s p�rn�s sz�kem
Szemk�zt h�ztam, ott, ahol v�rt ajt�, szobor �s mad�r;
S a l�gy b�rsonyra dõlten tarka eszm�t sorra szõttem,
Elmerengtem, elt�nõdtem: mily borong� nyitra j�r,
�tkos, õs, vad, furcsa Holl�m titka mily b�s nyitra j�r,
M�rt k�rogja: "Soha m�r?"

Ekk�nt �ltem, szõve-fejtve b�s eszm�ket s sz�t se ejtve,
M�g a mad�r szeme izzott, sz�vemig t�zelve m�r;
S fejtve titkot, szõve v�gyat, fejem halkan h�trab�gyadt,
B�rsonyon keresve �gyat, mit l�mp�m f�nyk�rbe z�r,
S melynek b�bor�t, a l�gyat, mit l�mp�m f�nyk�rbe z�r
Õ nem nyomja - soha m�r!

Ekkor, �gy r�mlett, a l�gnek sûrûj�n l�tatlan �gnek
F�st�lõk s a szõnyeg bolyh�n angyalt�nc k�l s muzsik�l;
"B�s sz�v", b�gtam, "�m a Szent �g sz�llt le hozz�d, �gi vend�g
Hoz vigaszt �s �nt nepenth�t s felejt�st �d e poh�r,
Idd, �h idd a hûs nepenth�t, j� felejt�s enyhe v�r!"
S sz�lt a Holl�: "Soha m�r!"

"L�tnok!", ny�gtem, "sz�rny� l�tnok! �rd�g l�gy, mad�r vagy �tok!
S�t�n k�ld�tt, vagy vihar vert most e puszta partra b�r,
T�petten is b�szke l�zban, b�s var�zst�l leig�ztan,
Itt e r�mek-j�rta h�zban mondd meg, lelkem sz�dra v�r -
Van... van balzsam G�le�dban?... Mondd meg - lelkem esdve v�r..."
S sz�lt a Holl�: "Soha m�r!"

"L�tnok!", b�gtam, "sz�rny� l�tnok! �rd�g l�gy, mad�r vagy �tok!
Hogyha istent �gy f�lsz, mint �n s van hited, mely �gre sz�ll,
Mondd meg e gy�szterhes �r�n: messze mennyben v�r-e j� r�m,
Angyal-n�ven sz�p Len�r�m, kit nem szennyez f�ldi s�r,
�t�lel m�g sz�p Len�r�m, aki csupa f�nysug�r?"
S sz�lt a Holl�: "Soha m�r!"

"Ez legyen h�t b�cs�d!", d�rg�tt ajkam, "menj, mad�r, vagy �rd�g,
Menj, ahol v�r vad vihar r�d �s pl�t�i m�ly hat�r!
Itt egy pelyhed se maradjon, cs�pp set�t nyomot se hagyjon,
Torz lelked m�r nyugtot adjon! hagyd el szobrom, r�t mad�r!
T�pd ki csõr�d a szivembõl! hagyd el ajt�m, cs�f mad�r!"
S sz�lt a Holl�: "Soha m�r!"

S sz�rny�n t�bb� toll se lend�l, �s csak fent �l, egyre fent �l,
Ajt�m s�padt Pallasz�r�l el nem ûzi t�l, se ny�r!
Sz�rny� szemmel �l a Holl�, alv� d�monhoz hasonl�
M�g a l�mpa s�vja oml� f�ny�n roppant �rnya sz�ll,
S lelkem itt e lomha �rnyb�l, mely padl�m el�ntve sz�ll,
Fel nem r�ppen - soha m�r!



T�th �rp�d ford�t�sa