Szerelmi ciklus 1927-28-b�l

1

L�ttad?

Ma �jjel szomor�fuz akadt
az �tunkba �s oly szomor�n
k�nnyezett ki a fekete �s
l�zas udvarb�l, hogy f�losen,
sejton megremegett a test�nk

L�ttad?

Amikor reggel arra ment�nk,
a nap az ablakra k�lt�z�tt
�s ragyogni akart, de a fuz,
fej�vel el�be borult �s
elfojtotta a ragyog�s�t.

L�ttad?

Ez a gy�szos, furcsalombu fa
minket sirat, k�t cs�kot, amely
�sszeakadt �s most szakadni
k�sz�l a k�nnyesen ragyog�
mindentl�t�, szent ablak alatt.

Reichenberg, 1928. febru�r 25

2

N�ha a fiadnak �rzem magam,
ki lopva n�zi vetkozo anyj�t
�s csodal�t� szeme kicsillan
kamasz�vei unt undor�b�l
�s bel�d szeret.
�s bel�d szeret
a testedet l�tva.

N�ha a fiadnak �rzem magam
amikor cs�kolsz a homlokomon
�s mikor �n bun�s borzalommal
az ajkaidon cs�kollak vissza
mert �gy szeretlek.
Mert �gy szeretlek
�s az eny�m vagy.

N�ha a fiadnak �rzem magam,
feslett �s szerelmes rossz fiadnak,
mert hideg �s bun�s �jszak�kon
a melleden nyugszik el a fejem
cs�kjaink ut�n.
Cs�kjaink ut�n
�n j� kedvesem

Reichenberg, 1928. m�jus 22

3

Homlokomon a gyenge sz�ltol r�ncolt
tenger oly k�zelnek tetszu v�gtelenje
�s szoke �desvizeknek
hull�mos �radata a hajam,
mely a hal�nt�k k�r�li zuhataggal
omlik homlokom fodros tenger�be
�s l�tom�sos, felhos egeknek
z�ld t�kre k�t nagy t�grat�rt szemem,
k�t �sszetapadt ajkam pedig
kors�ja �zes, titkos szavaknak
�s fogaim feh�r szuroj�n �t
szit�lva hullik le r�tok
a keseru �s az �des,
a m�zszav� �ld�s �s az �tok.

�s Te n�ha a tenger v�gtelenj�t
sim�tod v�gig a tenyereddel,
beleb�mulva a l�tom�sos
felhos egekbe �s hull�mos
szoke vizeken f�rdeted meg
az ujjaidat �s ilyenkor
mind e gazdags�g csak a Ti�d
�s csak Ter�d hullik ilyenkor
minden �zes �ld�s �s �tok.

Reichenberg, 1928. janu�r 18

4

Sok szerelmes �jszak�n �gett�k
tested dombjai az arcom bor�t
�s sok �jszak�n �gette gyulladt
arcom a tested �rz�keny bor�t...
akkor csak ez az izz�s volt, ez a
s�t�t, nagy izz�s �s hogy messze vagy,
most fojtott illat�t is �rzem a
szerelm�nknek...
j�zmin illatuk volt az �jeknek,
a tested is j�zmint lehelt, mint a
feh�rvir�g� bokrok, tavaszi
f�lledt �jszak�n...
de elm�lt, elm�ltak a lihego
cs�kok, melyek p�r�ja most tudom,
hogy j�zmint lehelt �s hogyha k�sobb
tavasszal �rinteni akarom
a tested, vagy cs�kolni akarom
a sz�jad, csak egy feh�r vir�gra
kell hajtanom eml�kezo fejem
�s egy bokor illat�t kell m�lyre
sz�vnom �s �jra itt vagy �s �jra
meg�lelem feh�r, dombos tested,
amelyen annyiszor pihent elf�radt,
szeg�ny, r�ejtett fejem...

Budapest, 1927. december 24

5

Ilyenkor, �gy �sszevesz�s ut�n
oly �j vagy nekem �s m�g annyira
�jra sz�p
�s megl�tok rajtad mindent �jra,
a testedet, a tested zen�j�t,
�s l�pteid dal�t, ahogy fel�m
j�ssz a kis utca sark�n...
�s sz�jad �jra oly piros �s
a fogaid is �jra csillog�k,
s a szemeid is �jra b�mulom,
a szemeid, amelyeket l�ttam
farsangi reggel fl�m kacagni
�s k�so oszi est�n, pill�in
remego k�nnyel
�s l�ttam a k�jtol f�lig lehunyva
kif�nyesedni...
�s most �jra l�tom, hogy h�v a szemed
�s fel�m zen�l v�r�n a tested,
fel�m, akit nem v�rnak �s nem v�rtak
soha, sehol �s �n sem v�rok, mert
egyszer h�vtak �s �n nem mentem �s
az�ta megfogott az �tok...

Reichenberg, 1928. janu�r 12

6

H�val bor�tott feh�r dombokon kereszt�l
k�s�rtelek sok sok �jen �t �s egybefont
karunkon �radt sz�jjel test�nkben a meleg...
a h� vil�g�tott �s amikor meg�lltunk
cs�kol�dzni, fekete folt maradt talpunk
alatt...
Ilyenkor sz�tszak�tottuk �gy �sszetapadt
ajkainkat, egym�sra n�zt�nk �s a szuz h�
csillant meg hal�los ijedts�g k�nny�vel
befutott, szerelmesen f�nylo szemeinkben...
K�nnyu l�ptekkel suhantunk tov�bb, nehogy �j
cs�kkal t�rjuk fel a havat �s kivir�tson
a fekete f�ld, minden szerelmeknek r�me...
Aznap �jjel a felhok hangtalan suhantak,
aznap a feh�r dombokon nem cs�kol�dztak.

Reichenberg, 1928. november 15

7

A Mosolynak barnaf�nyu kenyer�t harapd�ltad
a fogaiddal �s szerteszalad� morzs�ib�l
gy�rt�l csillog�, sz�psz�nu f�rge Kacalygoly�kat,
k�t nagy ajkad megfesz�lt villog� fogaidon, de
   jaj
g�rb�l�s�bol m�r kivir�gzott a S�r�s bodros-
vir�g� f�ja �s mintha egy kis reped�sbol v�r
szaladt volna v�gig a Kacag�s kenyer�nek h�-
feh�r test�n �s m�r fogaid k�z�l is bodrosan
szakadt ki a S�r�s, felk�szva �s pergo, remego
k�nnybimb�ival k�r�lvir�gozvaszemeidet,
   amelyek ablak�n
      l�ttam
�rett a b�nat dagad� kov�sza.

Reichenberg, 1928. j�nius 26

8

�lelkez�s�nk k�zben
   jaj
leszakadt a gy�ngysorod
   �s
mint k�nnycseppek peregtek
s�rva a forr� p�rn�k
r�ncain a csillog�
      gy�ngy�k.
      L�sd,
�gy peregtek a gy�ngy�k
ahogyan n�ha k�nnyek
k�z�tt lihego test�nk
bor�n pereg a harmat
elf�radt dal�t zengve
            egy
         �lel�sre
      eml�kez�snek.
L�tod,
nem vigy�zt�l �s a
szerelem gy�ngye
szakadt le r�lad
a cs�kok ut�n.

Reichenberg-Budapest, 1928. j�lius 3

9

Ny�jt�zt�l tegnap a k�lyha elott
s melled dombjai fesz�tett�k
a ruh�t, ahogyan h�tradolve,
f�lig leh�nyt szemmel melengetted
sz�p kezeidet a k�lyha fal�n...
a tuz f�nye megvil�g�totta
a l�baidat �s ropogott a
h�tad mint a macsk��, amikor
elny�jtja test�t a tuz elott �s
b�rsonyos n�gy l�b�nak
karmai csikorogva v�jnak a
f�nyes padl�ba...
a te cipoid is csikorogtak
mert te is macska vagy �s szeretem
megcs�kolni a melleid f�l�tt
fesz�lo ruh�t, melyen �t�rad
fel�mny�jt�z� testednek k�ba,
izomfesz�to, langyos melege.

Budapest, 1927. december 28

10

Vetkozt�l tegnap az ablak elott
a besz�rodo lila f�nyben
kacagtak az �rnyad vonalai
�s a megfogyott, k�nnyes holdsarl�
babon�s arany kalapk�nt, remegon
koszor�zta meg a hajadat...

Hallod, a fal m�g�l a szomsz�dban
valahol gramofon zen�l egy r�gi
volgaparti, b�s mel�di�t �s
az �ra ny�gi kinn az �jfelet...

Hagyd ott az ablakot, az aranyos
holdas kalapot �s dobd a ruh�t
a hallgat�, fekete sz�kre
�s a meztelens�ged add nekem.

Reichenberg, 1928. febru�r 7

11

Nem szeretlek m�r,
megindult a f�ld �s csillag hull az �grol,
de nem az�rt mert csilaghull�s hava van,
hanem mert lehullott homlokodr�l is egy
annyi mag�nyos �jjelen szott gl�ria:
a szerelmem,
ne csod�lkozz, l�tod nem szeretlek t�bb�
�s az �g is k�nnyezik,
ugy-e megijedt�l most is, hogy r�hullott
ijedt szokes�ged k�zt egy esocsepp
az arcodra, pedig csak az eso esik
�s hidd el hogy v�ge;
�s ezt a szerelmet siratja az �g is.
Ne f�lj,
csak egy lev�l hullott a l�bam el�, mint
ahogy most m�r szerelmed is lehull...
N�zd m�r, beborult �s hogy esik az eso.

Reichenberg, 1927. november 7

12

Az illatod bolondja voltam,
�gy hajtottam hozz�d a fejem,
mint t�len illatos, idegen
p�r�s vir�gokhoz, amelyek
jap�n v�z�ban remegnek egy
alkonyul� szob�nak asztal�n
�s az illatuk a ny�rr�l mes�l.
Oly vigy�zva, halkan cs�koltam

meg az ajkad, hoy szirmod ne hulljon
�s sok�ig megmaradjon nekem,
de hi�ba, az illatod elsz�llt
�s �n egy r�gi parfomnek f�j�
eml�k�t heged�l�m el most
eml�kezon a papiroson.

Reichenberg, 1928. fabru�r 21

13

Feh�r gy�ngysort vettem a nyakadra
�s amikor megcs�kolt�l �rte
nekem szemem el� futott a pult
m�g�tt gy�ngy�ket mutogat�
al�zatos kereskedo, amint
�ruit dics�rve kin�lgatta
a sz�pencsillog� gy�ngysorokat.
�n ezt a kis feh�rszemut v�lasz-
tottam, pedig volt dr�g�bb is, szebb is,
olyan, amilyent te �rdemeln�l.
�s amikor megcs�kolt�l �rte
eszembe jutott, hogy vajjon jobban
�lelt�l volna, hogyha csillog�bb,
szebb, nagyobbszemu gy�ngy�t csavarok
sz�ps�ges d�sz�l a nyakad k�r�...
Te!
Nem m�red te ki gy�ngy�k �r�val
az ajkadnak �s �lednek t�z�t?...

Reichenberg, 1928. m�jus 9

14

Szak�tottunk.
Te v�resre cs�koltad a sz�mat
�s lihegve k�rt�l, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be sz�pen, �n meg elindulok
a m�rf�ldk�vek k�z�tt a s�rban.
Mit n�zel?
A h�feh�r �jek ut�n ugy-e
k�nnyezo, foltos olvad�s szakadt.
Hallod?
A v�zna f�kban a nyarat
siratj�k most korhadt, t�li szentek.
Ne s�rj.
A k�nnytol csunya lesz a szemed
�s nem b�rom folytatni, ha k�nnyezel.
Hallod-e?
Sz�l sz�nk�zik z�gva a dombokon
�s itt te elotted fodros a s�r.
Meg�rtett�lu
S�r. S�r �s Gyul�let van az alj�n
minden csillog�, nagy szerelemnek.
Most menj.
�rzem, hogy im�dlak �s gyul�llek
�s ez�rt most itthagylak az �ton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek �s hogyha
tal�lkozunk, tal�n �jra kezdem.
Menj m�r.

Reichenberg, 1928. febru�r 13


Huszonnyolc �v

Er�szakos, r�t kisded voltam �n,
ikret sz�l� any�cska, - gyilkosod!
�cs�met halva sz�lted-�,
vagy �lt �t percet, nem tudom,
de ott a v�r �s jajgat�s k�z�tt
�gy emeltek f�l a f�ny fel�,
ak�r egy gy�ztes, kis vad�llatot,
ki megmutatta m�r, hogy mennyit �r:
m�g�tte k�t halott.

M�g�ttem k�t halott,
el�ttem a vil�g,
oly m�lyr�l n�ttem �n,
mint a harami�k;
oly �rv�n n�ttem �n,
a m�lys�gb�l ide,
a pend�l�, kem�ny
szabads�g t�gas �s
szeles tet�ire.

Milyen m�ly volt gyerekkorom,
s milyen h�v�s.
H�v� szavad helyett k�gy�
szisszent fel�m j�t�kaim
kis �tain, ha este lett
s p�rn�imon v�rt l�ttam �n,
a gyermeket elr�mit�,
nagy, h�feh�r pehely helyett.

Milyen m�ly volt gyerekkorom,
s milyen magos az ifj�s�g!
A k�t hal�l meg�rte-�? -
ki�ltottam a k�p fel�,
mely ott s�t�tt szob�m fal�n.
Huszonnyolc �ves volt�l akkor,
a k�pen huszon�t tal�n,
�nnep�lyes ifju n�,
komolykod�, t�n�d�.

Huszonnyolc �ves volt�l akkor,
most ugyanannyi lettem �n,
huszonnyolc �ve, hogy halott vagy,
any�cska! v�res sz�kev�ny!

Any�cska, v�res �ldozat,
a f�rfikorba n�ttem �n,
er�sen t�z a nap, vak�t,
lepke kezeddel ints fel�m,
hogy j�l van �gy, hogy te tudod,
s hogy nem hi�ba �lek �n.

1937


B�jol�

Rebben� szemmel
�l�k a f�nyben,
r�zsafa ugrik
�t a s�v�nyen,
ugrik a f�ny is,
gy�lik a felleg,
surran a vill�m
s m�r feleselget
fenn a magasban
d�rgedelem vad
d�rgedelemmel,
k�kje lehervad
lenn a tavaknak
s t�kre meg�rad,
j�jj be a h�zba,
vesd le ruh�dat,
m�r esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az es�
�ssze sziv�nket.

1942. febru�r 1


Vir�g�nek

F�l�tted egy almafa �ga,
szirmok hullanak a sz�dra,
s k�l�n egy-egy k�sve pereg le,
r�hull hajadra, szemedre.

N�zem eg�sz nap a sz�dat,
szemedre hajolnak az �gak,
f�ny�n futkos a f�ny,
cs�kra t�n� t�nem�ny.

T�nik, lehunyod szemedet,
�rny j�tszik a pilla felett,
j�tszik a gyenge szirommal,
s hull m�r a s�t�t valahonnan.

Hull a s�t�t, de ne f�lj,
megsz�lal a n�ma, ez�st �j;
kivir�gzik az �gi fa �ga,
hold b�mul a b�na vil�gra

Nagyv�rad, Csapatk�rh�z,
1942. augusztus 25


A f�lelmetes angyal

A f�lelmetes angyal ma l�thatatlan
�s hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha sz�cske pattan,
sz�tn�zel s nem tudod ki volt.
� az. Csak �jra �vatos ma. K�sz�l.
V�dj meg, hiszen szeretsz. Szeress vit�z�l.
Ha v�lem vagy lapul, de b�tor
mihelyt magamra hagysz. Kik�l a l�lek
alj�b�l �s sikongva v�dol.
Az �r�let. �gy munk�l bennem, mint a m�reg
s csak n�ha alszik. Bennem �l,
de rajtam k�v�l is. Mikor feh�r
a holdas �j, suhog� saruban
fut a r�ten s any�m s�rj�ban is motoz.
�rdemes volt-e? - k�rdi t�le folyton
s felveri. Suttog neki, l�z�tva fojt�n:
megsz�lted �s belehalt�l!
R�mn�z n�ha s el�re let�pi a napt�r
sorjukra v�r� lapjait.
M�r t�le f�gg �r�kre
meddig s hova. Szava
mint v�zbe k�, hullott szivembe
tegnap �jszaka
gy�r�zve, lengve �s p�r�gve.
Nyugodni k�sz�l�dtem �ppen,
te m�r aludt�l. Meztelen
�lltam, mikor megj�tt az �jben
s vit�zni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat sz�llt s hideg
lehellet �rt f�l�n. "Vetkezz tov�bb! -
�gy b�ztatott, - ne v�djen b�r sem,
nyers h�s vagy �gyis �s puc�r ideg.
Ny�zd meg magad, hiszen bolond,
ki b�r�vel, mint b�rt�n�vel henceg.
Csak l�tszat rajtad az, no itt a k�s,
nem f�j, egy pillanat csup�n, egy szisszen�s!"

S az asztalon fel�bredt s villogott a k�s.

1943. augusztus 4