Miként fogjuk el a sivatagban őgyelgő oroszlán(oka)t a határtalan tudomány vehemens segítségével és módszereinek változatos felhasználásával?

1. Geometriai módszer: Állítsunk hengerszerű ketrecet a sivatagba.
a) eset: Az oroszlán a ketrecben kuporog. A megoldás triviális.
b) eset: Az oroszlán a ketrecen kívül lézeng. Álljunk a ketrecbe, és invertáljuk a falait. Így magunk a ketrecen kívülre kerülünk, ám az oroszlán(ok) a ketrecbe. Figyelem! Az utóbbi esetben feltétlenül ügyeljünk arra, hogy ne álljunk a ketrec közepén, mert különben eltűnünk a végtelenben.

2. Vetítéses módszer: A valóság gyötrő korlátait figyelmen kívül hagyva tegyük fel, hogy a sivatag teljesen sík. A síkot egy, a ketrecen átmenő egyenesbe vetítjük, majd az egyenest egy, a ketrecben lévő pontba. Így az oroszlán bekerül a ketrecbe (a teljes sivataggal együtt).

3. Topológiai módszer: Topológiailag az oroszlant tóruszként is felfoghatjuk. Transzformáljuk a sivatagot a négydimenziós térbe. Lehetőség nyílik a sivatag olyan deformálására, melynél a visszatranszformáláskor az oroszlán összecsomózódik a háromdimenziós térben. Ilyenkor teljességgel magatehetetlen.

4. Valószínűségelméleti módszer: Ehhez a módszerhez szükséges egy Laplace-kerék, néhány különböző méretű dobókocka és egy Gauss-harang. A Laplace-kerékkel a sivatagon át furikázva kockákat dobálunk az oroszlán után illetve irányában. Amikor már a dühtől zihálva rohan felénk, borítsuk rá a Gauss-harangot. Ez alatt 1 (azaz 100%) valószínűséggel fogságban lesz.

5. Newton-fele módszer: A ketrec és az oroszlán a gravitáció miatt vonzzák egymást. A súrlódást elhanyagoljuk. Ily módon az oroszlán előbb-utóbb a ketrecbe kerül, ni.

6. Heisenberg-módszer: A mozgó oroszlán helye és sebessége egyszerre meghatározhatatlan. A sivatagban mozgó oroszlán tehát nem foglalhat el fizikailag értelmezhető helyet, ezért vadászata szóba sem jöhet. Következésképpen az oroszlánvadászat kizárólag a nyugvó oroszlánokra korlátozódhat. A nyugvó, mozdulatlan oroszlán befogásának értelmezését az olvasó képzelőerejére bízzuk.

7. Schrodinger-módszer: Annak a valószínűsége, hogy az oroszlán a ketrecben van, valamivel nagyobb, mint nulla. Így csupán üljünk le a ketrec mellé, és várjunk végtelen hosszúságú, kifogyhatatlan türelemmel.

8. Einstein- vagy relativisztikus módszer: Repüljünk közel fénysebességgel a sivatag felett. A relativisztikus hosszkontrakció miatt az oroszlán szinte 1 valószínűséggel papírvékonyságú lesz. Vegyük fel, tekerjük össze, és húzzunk rá egy befőttes gumit.

9. Kísérleti fizikai módszer: Vegyünk egy olyan féligáteresztő membránt, amely csak az oroszlán(oka)t nem ereszti át. Szitáljuk át vele az egész sivatagot. Így nem is egy csellengő oroszlánt sikerülhet elfognunk.

Hát nem döbbenetes?

Feltehetően az elméleti matematikusok és/vagy fizikusok a legeredményesebbnek tűnő oroszlánvadászok, emellett számos sikeres módon, melyek közül csupán példaképpen emeltünk ki néhányat, továbbá mindennemű fegyver és/vagy erőszak nélkül!


cr: TC @ Erik